Kedves Pilisi Gyülekezet, Tisztelt Vendégeink!

Üzenetet  hoztam. Igaz, hogy ez az üzenet több mint 2500 évvel ezelõtt hangzott el Izrael nagyon keserves helyzetében, a 70 esztendõs babiloni fogságában, honvágy égetõ fájdalmában és gyûlölt helyen. Ekkor hangzott az az idézett üzenet meglepõ módon a népet realitásra intve.

Mi ma más helyzetben vagyunk. Az üzenet ma is aktuális, de mi szabadon élünk saját otthonainkban, szülõföldünkön, a magunk városában, 2005. szeptember 18-án, ezen a jelentõs napon. Az istentisztelet elõtt „séta a városért” címû programpontot töltöttétek be. Folytassuk ezt a „sétát” gondolatban, járjuk körül az üzenet három szavát.

1. A „város” legyen az elsõ „megállóhelyünk” Ez a szó a mai helyzetünkre emlékeztet.  Az árpád kori település a Szentlélek templomával, a tatárjárás után 1326-ban ujjá épített község, a török után pusztává lett hely 1722-es újra telepítése után, és az 1805-ben elnyert „mezõvárosi” cím után – amit elveszítettünk – ma  Pilis várossá lesz. A nagyközségbõl kisváros leszünk, lettünk. Kicsit fáj a szívem, mert eddig mindig úgy beszéltünk magunkról, mint az egyik legnagyobb falusi gyülekezetrõl. De a lényeg: mostantól város leszünk. – Csak egyre kérlek Benneteket: ha várossá leszünk, el ne idegenedjünk sem egymástól, sem Istentõl. Ez bizony minden város erõs kísértése. De mi maradjunk ebbõl a szempontból „falusi, családias” közösség, ahol mindenki ismeri, sõt szereti és segíti egymást. Amikor mi idekerültünk, és érdeklõdtünk valaki felõl, az utcaneveket nem tudtátok mindig, de ha a családnevét mondtuk, azonnal ismertétek és útbaigazítást adtatok. Õrizzük a múltunkat,  tartsuk magunkat a régi tradíciókhoz, maradjunk együtt! Kérlek, erre vigyázzatok „városi polgárok”!

2. A „békesség”  legyen a második szó, ahol megállunk kissé. Ez a szó a célt mutatja, amiért küzdenünk kell! Csodálatos tartalmú sokszínû és gazdag jelentésû a szó. Hadd idézzem héberül is, mert ismerõs: „sálom”. Jelenti elsõsorban a „jólétet”, erõsödést, gazdagodást. Ehhez bizony építkezés lesz szükséges, ahogy mondani szoktuk, az infrastruktúra erõsítése. Kemény munka áll elõttetek. Mert valljuk be a szívünkben az öröm mellett gond és aggodalom is  van: hogyan fogjuk városként a helyünket megállni? S ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom kell: a város  jólétén kellene igyekeznünk, nem a magunkén! Nálunk sajnos fordítva szokott történni, de ez nem vezet igazán jólétre. – Aztán jelenti ez a szó a békességet is. Amikor a világ tele van feszültséggel, nem kell részleteznem, amikor hazánk is majdnem szakadásban él és szinte az ellenségeskedés uralkodik, Pilis legyen és lenne a „béke szigete”. Ez  pedig azt jelentené, hogy ne a magunk, ne is egyszerûen a pártérdekekre gondoljunk, hanem a városunk, közösségünk jólétére, békességére. – S jelenti ez a szó Isten békességét is. Az a mély belsõ békességet, amit senki nem tud megadni, csak Isten. Azt a békességet, amelynek örök forrása Isten szeretete, amelynek „jele” a kereszt! Jézus ezért jött és ezért vállalt mindent, hogy nekünk békességünk és üdvösségünk legyen, mert ez is a szó jelentése. Ne feledjétek, Pilis sem „örök város”, egyetlen örök város van, ahol Isten helyet készített mindnyájunk számára. Ez a végsõ cél. Errõl soha ne feledkezzetek meg!  Éljetek, merítsetek a békesség forrásából, Isten szeretetébõl, az evangéliumból most és ezután is!

3. „Fáradozzatok” az utolsó szava az üzenetnek. Ez pedig az útat jelöli meg, ami elõtt álltok. A módot, ahogy a célt eléritek. S itt szeretnék a kijelölt ige környezetére is rámutatni. Hogyan fáradozzatok? „Építkezzetek” - olvassuk. Igen, valljuk meg, ha körülnézünk még elég falusias a városunk, van feladat bõven. Építeni utakat, házakat, egyszerûen: dolgozni a városért! De nemcsak külsõ, hanem belsõ építkezés is létezik! Aztán van egy ilyen meglepõ szó:” Házasodjatok”. Mondhatnánk ez természetes. De itt nemcsak errõl van szó, és nemcsak a létszám emelésének feladatán. Hanem arról: éljetek szép családi életet. Nemzedékek éljetek egymás mellett egymást segítve. A család legyen a város legkisebb és legerõsebb sejtje, mert ha nem így van, széthullik a város is! És van itt még egy figyelmezetés: „imádkozatok”. Igen, ha talán furcsa is,de a város fejlõdéséhez ez is hozzátartozik.. A régi mondást ismeritek :”ora et labora” , vagyis imádkozzatok és dolgozzatok. Legyen szabad megint latinul mondani, legyen a város egyszerre „oratorium” (imaház!) és „laboratorium” (munkahely!) A kettõt nem szabad egymással szembeállítani, egymás ellen a másikat kijátszani! Legyenek a gyülekezeteink olyan imádságos helyek, amelyek erõsödnek és vonzanak mindenkit, mint ma itt a templomban!  A napokban olvastam: „az egyház a vidék lelke”. Szerintem a „város lelke” is, és azzá  kell legyen a szó legnemesebb értelmében. Ehhez nyugodjék áldás a város templomain és imaházain, a gyülekezeteken. Ti  pedig ne kerüljétek, hanem keressétek õket!

Így szeretném ezen a szép ünnepi napon "mottóként", feladatként, de legfõképpen Isten áldásaként itt hagyni, hogy az üzenetet halljátok és éljétek: "Fáradozzatok a város jólétén, békességén és üdvösségén". Ámen.